Az üregi nyúl a házinyúl valamennyi fajtájának õse. Eredeti hazája az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika. A történelmi idõkben terjedt el Európa nagy részén, sok földközi-tengeri szigeten, az Azori-, Madeira- és a Kanári-szigeteken, s sok távoli csendes-óceáni szigeten. Chilébe a tizennyolcadik század közepén vitték be, onnan terjedt át Argentínába. 1859-ben Ausztráliába, majd nem sokkal azután Új-Zélandra telepítették be, s mindkét országban sok száz millió dollár értékû kárt okoztak juhlegelõkben, gabonában, és az õshonos állatokat is kiszorították.
Testhossza eléri a 45 cm-t, rövid pamacsos farka 7 cm, súlya 2,25 kg-ig terjed. Telepekben él kiterjedt föld alatti üregeket, "várat" ás magának. Az üregek kb. 15 cm átmérõjûek, s több méter hosszúak.
Nagyon szapora állat, innen a mondás: "szapora, mint a nyúl". Elméletileg évente 30 utódot képes egy pár nemzeni. Az átlagos alomszám 5-6, a vemhesség maximum 33 napig tart. A fiatalok háromhetes korukban hagyják el elõször a fészket, négyhetes korukban anyjuk elválasztja õket, s újra megtermékenyül.
Fõként legelnek, füveket és virágos növényeket esznek, de különösen kemény tél idején megrágják a fakérget és a hajtásokat is, s olyan gabonában is komoly kárt tehetnek, mint a téli búza. Különféle ragadozók, hermelinek, rókák és ölyvek apasztják számukat. A myxomatosis nevû (vírus okozta) betegséget bevitték Ausztráliába, Angliába és Francia országba, hogy ily módon csökkentsék számukat. Kezdetben valóban összeomlott a legtöbb népesség, de nem sokkal késõbb bizonyos védettség alakult ki.
A házinyúl különbözõ fajtái fontos hús- és prémállatok, de kedvtelésbõl is tartják õket. Az utóbbiakból sokat mutatnak be állatkertben, különösen gyerekek számára fenntartott részen. A húsnyulak egyes fajtái elérik a 7 kg-os testsúlyt, a Rex fajta szõre rövid, bársonyos. Az angóranyulaknak hosszú, lágy a prémje, a belga nyulak inkább mezei nyulakra hasonlítanak, a sziámi nyulak fehérek és végtagjaik sötétek mint a sziámi macskáké, a holland fajta kicsi, fekete-fehér színû.