A legtöbbször úgy kezdődik, hogy a gyerek, az unoka, vagy barátok kislánya-kisfia kap egy nyuszit húsvétra, amelynek - miután kinőtte a dobozt, amelyben lakott, majd a konyhát is - kell keresni egy kertet, ahol befogadják.

A nyuszi először csak megtűrt lakó, később azonban egyre jobban megs zereti a család. Számos híres nagy nyulászat alapja is egy húsvéti nyuszi volt.

Nyúlfajták
Ezúttal csak a kedvtelésből, esetleg a saját konyhánk részére tartott nyulakkal foglalkozunk. Ez utóbbira bármely jó húsformájú, középnagy testű fajta, vagy ennek bármilyen keresztezése alkalmas.
Ilyen fajták az Újzélandi fehér, az Újzélandi vörös, a Kaliforniai, a Bécsi kék, a Német világos nagyezüst. Kedvtelésből tartott nyulaknál viszont szabadjára engedhetjük a fantáziánkat és az öklömnyi törpéktől a 10 kilós óri ásokig számtalan fajta között választhatunk. Érdemes ellátogatni egy kiállításra, vagy egy egyre több helyen szervezett kisállat-börzére, ahol kedvünkre válogathatunk a különböző nagyságú, alakú és színváltozatú nyulak között.

A nyúlól helye és kialakítása
A nyúlól helye a pihenőkerttől viszonylag távol, a baromfiudvar közelében, vagy a szerszámos kamra, fészer mellett van. Tehát lehetőleg közel a takarmánytároló helyhez. Nemcsak esztétikai szempontból kell az állatok férőhelyeit lehetőleg egymás mellé, és a kamrához közel elhelyezni, hanem például azért, mert a kamrában általában van villany, ami bizony nagyon megkönnyíti az etetést, az állatok ellátását télen, amikor délután négykor már sötétedik.
A szerszámosban tárolhatók az állatok takarmányai és a tisztántartásukhoz szükséges eszközök is. Amikor nem piacra, leadásra, hanem csak saját szórakozásunkra vagy esetleg a konyhánkra nevelünk nyulat, egészen más szempontok érvényesülnek az elhelyezés és takarmányozás terén. A nyúlólnak a mi esetünkben olyannak k ell lennie, hogy az állat jól látható és jól hozzáférhető, etetgethető, simogatható legyen.

Nyújtson védelmet az állatnak az időjárással szemben, tegye lehetővé mindenfajta takarmány etetését, kényelmes, tágas legyen, ha van mód, csatlakozzon kifutó is hozzá. S természetesen esztétikailag is alkalmazkodjon a kertünkhöz. Vegyük figyelembe, hogy a nyúl - prémesállat révén - jól elviseli a hideget, de nagyon tud szenvedni a melegtől. A tűző déli naptól nyáron mindenképpen óvni kell az állatot. A nyúlól és esetleg a kifutó készítésénél arra ügyeljünk, hogy a nyúl szenvedélyesen rág és kapar, tehát nem jó puhafából készíteni a ketrecet, viszont jó ötlet a kifutó talajára csibehálót fektetni. Ezen jól átnő a fű, észre sem venni, hogy ott van, viszont megakadályozza a nyulat a szökésben.

Nyúletető és -itató
Az ólban mindenképpen gondoskodjunk etetőről, itatóról és szénazsebről. Ezek lehetnek nagyon egyszerű megoldásúak. Az etetővel szembeni elvárás, hogy a takarmány ne szennyeződhessen, tehát a nyúl ne tudjon beleülni, és a pereme visszahajló legyen, tehát akadályozza meg (amennyire lehet), hogy a nyúl kikaparja a takarmányt. Az itató könnyen feltölthető és takarítható legyen, de a nyúl ne tudja se szétrágni, se kiborítani. A szénazseb pedig tegye lehetővé, hogy a szénát vagy a zöldtakarmányt a nyúl onnan szálanként kihúzogassa, és elfogyassza. A zöldet egyszerűen be is lehet tenni az ólba, onnan is megeszi a nyúl, de ha többet adunk neki, mint amit egyszerre megeszik, akkor ráül, szétkaparja, bepiszkolja, és később már nem eszi meg.

Mit eszik a nyúl?
A takarmánnyal szemben a nyúl nem igényes. Természetesen itt is a legjobb megoldás, ha gyári keveréktakarmányt kap, amelyben minden számára szükséges anyag megtalálható, de ha nem akarjuk tápra szoktatni, jól eltartható a kerti zöldféléken egy kis szemes (búza, zab vagy árpa) kiegészítéssel. Ami fontos számára, az a széna. Erre télen-nyáron szüksége van. Csak a széna tartalmazza azt a rostmennyiséget, ami a nyúl emésztését egészségessé teszi. Ha elegendő mennyiségű egészséges szénát kap, akkor azt bármivel kiegészíthetjük, nagy hibát aligha követünk el. A kert igen sok takarmányt kínál a nyulaknak. A levágott fű, a lomb, a nyesedék, a gyomok egy része, a sárgarépa lombja, s persze a répa is, a káposztafélék, a hullott gyümölcs mind kiváló takarmány. Ha kedvezni akarunk nekik, érdemes néhány tő csicsókát ültetni, vagy télen a hó alatt is megmaradó kelbimbót, amelynek a levelei megbecsült téli csemegének számít. Természetesen a nyúlnál is - mint minden egyéb állatunknál - ügyelni kell arra, hogy permetezett, vegyszerezett takarmányhoz ne férjen hozzá.

A nyúl szaporítása
A nyulat könnyű szaporíthatósága is vonzó háziállattá teszi. Pároztatáskor mindig az anyanyulat tegyük a bak ketrecébe, ellenkező esetben a bak sokáig ismerkedik a hellyel, s az is előfordul, hogy a tétova bakot ilyenkor a vérmesebb nőstények jól helyben is hagyják. Az anyanyúl 30 napi vemhesség után 7-10 fiókát hoz a világra, s ezeket fel is tudja nevelni. A fialás után azonnal is képes vemhesülni, de ha nem piacra termelünk, akkor csupán akkor érdemes újra pároztatni, amikor szükség van a kisnyulakra. A szoptatás alatt különös gondot fordítsunk arra, hogy az anyanyulat bőségesen tápláljuk, és friss víz mindig álljon előtte. A kisnyulak 2-2,5 hetes korukban a széna leveles részeit kezdik el rágcsálni, és nagyon hamar rászoknak mindazokra a takarmányokra, amelyeket az anyjuk eszik. Ha anyanyulunk kifutóra járó házi kedvenc, fialás után egy-két nap múlva már kiengedhetjük, mert a nyúl naponta leginkább csak egyszer szoptat. A ketrec azonban mindig legyen zárva, mert a kicsiket a macska elviheti. Ha nem piacra termelünk, akkor a kicsik 6-8 hetes korukig is az anyjuk mellett maradhatnak.

Nyúlbetegségek, amelyekre ügyelnünk kell
A szabadban elhelyezett nyúlól és a k ifutó esetén fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a nyulak ki vannak téve az egyik legcsúnyább, s csaknem mindig halálos nyúlbetegségnek, a mixomatózisnak. Ezt a vírusos betegséget a vérszívó rovarok, elsősorban a szúnyog terjeszti, márpedig a nyúl füle csak úgy kínálja magát a szúnyogoknak. A mixomatózisos nyúl nagyon csúnya látvány, akinek ebben pusztul el a kedvenc állata, annak egy életre elmehet a kedve a nyúltartástól, viszont a megbetegedés vakcinázással megelőzhető. Erre, különösen a szúnyogokkal erősen fertőzött területeken feltétlenül gondolni kell. Érdeklődjük meg a lehetőségeket a helyi állatorvostól!